Keresés

Névnapok -  tegnap: Magdolna ma: Lenke holnap: Kinga, Kincső holnapután: Kristóf, Jakab

Bejelentkezés



Templomunkról

Itt olvashat

Kápolnák

története

Keresztek és szobrok Törökbálinton

Itt olvashat róla

Kálvária

története

Naptár

previous month Július 2017 next month
H K Sz Cs P Sz V
week 26 1 2
week 27 3 4 5 6 7 8 9
week 28 10 11 12 13 14 15 16
week 29 17 18 19 20 21 22 23
week 30 24 25 26 27 28 29 30
week 31 31

látogatók

Oldalainkat 373 vendég böngészi
Harangszó április 2-án PDF Nyomtatás E-mail
2017. április 01. szombat, 17:34

TÖRÖKBÁLINTI HARANGSZÓ

A Törökbálinti Római Katolikus Egyházközség heti hírei

2017. április 2. Nagyböjt 5. vasárnapja

Az Egyházközség hírei

  1. Hétfőn, kedden és szerdán reggel 7 órakor lesznek szentmisék. Csütörtökön, pénteken és szombaton este ½ 7 órakor. A vasárnapi szentmiséket a szokott rendben tartjuk: délelőtt ½ 8-kor és 10-kor, valamint este 6 órakor.
  2. Szerdán este 6 órakor keresztúti ájtatosságot tartunk.
  3. Csütörtökön, pénteken és szombaton az este ½ 7-kor kezdődő szentmisén tartjuk nagyböjti lelkigyakorlatunkat. Mindhárom napon este 6 órától gyónási lehetőséget biztosítunk. E napokon reggel nem lesz szentmise.
  4. A héten első csütörtök lesz. A szentmisét papi és szerzetesi hivatásokért ajánljuk fel. Első pénteken kérjük Jézus Szíve kegyelmeit, hogy őszinte bűnbánattal készülhessünk húsvét ünnepére.
  5. Jövő vasárnap virágvasárnap lesz. Az ünnepi szentmise délelőtt 10 órakor kezdődik. Ezen a napon ünnepeljük Jézus Krisztus jeruzsálemi bevonulását: A körmenetre hozzunk magunkkal barkaágakat! Ha lehet, akkor ne parkoljunk a templom mellett!
  6. Ma délután ¾ 5-kor-kor szentségimádást tartunk a templomban
  7. A mai vasárnapon a Szentföld javára gyűjtünk.

Olvasmány Ezékiel próféta könyvéből

(Ez 37,12-14)

Ezt mondja az Úr, az Isten: Nézzétek, kinyitom sírjaitokat és kihozlak benneteket sírjaitokból, én népem, és elvezetlek benneteket Izrael földjére. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor kinyitom sírjaitokat és kihozlak benneteket sírjaitokból, én népem. Belétek oltom lelkemet és életre keltek, Letelepítelek benneteket földeteken, és megtudjátok, hogy én, az Úr mondtam ezt, és végbe is vittem – mondja az Úr.

Szentlecke Szent Pál apostolnak a rómaiakhoz írt leveléből

(Róm 8,8-11)

Testvérek, aki test szerint él, nem nyerheti el Isten tetszését. De ti nem test, hanem lélek szerint éltek, ha valóban Isten lelke lakik bennetek. Akiben nem lakik Krisztus Lelke, az nem az övé. Ha Krisztus bennetek van, jóllehet a test a bűn miatt halott, a lélek a megigazulás következtében él. Ha pedig bennetek lakik annak Lelke, aki feltámasztotta Jézust a halálból, ő, aki Krisztus (Jézust) feltámasztotta a halottak közül, halandó testeteket is életre kelti a bennetek lakó Lelke által.

lázár2

Evangélium Szent János könyvéből

(Jn 11,1-45)

Betániában, Máriának és nővérének, Mártának falujában, volt egy Lázár nevű beteg. Mária kente meg az Urat illatos olajjal és törölte meg lábát a hajával. Testvére Lázár volt a beteg. A nővérek megüzenték neki: „Uram, akit szeretsz, beteg.” Ennek hallatára Jézus így szólt: „A betegség nem okozza halálát, hanem Isten dicsőségére lesz, hogy ezáltal megdicsőüljön az Isten Fia.” Jézus szerette Mártát, nővérét (Máriát) és Lázárt. Mikor tehát meghallotta, hogy beteg, két napig még helyben maradt, de aztán így szólt tanítványaihoz: „Menjünk ismét Judeába.” „Mester – felelték tanítványai – most akartak megkövezni a zsidók, és te ismét odamégy?” Jézus így válaszolt: „Nem tizenkét órája van a napnak? Aki nappal jár, nem botlik meg, mert e világ világosságában lát. De aki éjszaka jár, megbotlik, mert nincs világossága.” Így szólt, majd folytatta: „Lázár, a mi barátunk, elaludt. Megyek, hogy fölkeltsem álmából.” „Uram – mondták a tanítványai – ha elaludt, meggyógyul.” Jézus a halálról beszélt, ők azonban azt gondolták, hogy alvásról beszél. Erre Jézus nyíltan megmondta nekik: „Lázár meghalt, de én örülök miattatok, hogy nem voltam ott, hogy higgyetek. Menjünk most hozzá.” Tamás, melléknevén Didimusz, buzdította a többi tanítványt: „Menjünk mi is, haljunk meg vele együtt!”

Mikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja a sírban feküdt. Betánia Jeruzsálem közelében volt, mintegy tizenöt stádiumnyira. Így sok zsidó jött Mártához és Máriához, hogy vigasztalja őket testvérük miatt. Jézus jöttének hallatára Márta azonnal eléje ment, Mária azonban otthon maradt. „Uram – szólt Márta Jézushoz – ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem, de tudom, hogy most is, bármit kérsz az Istentől, megadja neked.”

Jézus megnyugtatta: „Testvéred föl fog támadni.” Márta megjegyezte: „Tudom, hogy föl fog támadni a föltámadáskor az utolsó napon.” Jézus így szólt hozzá: "Én vagyok a föltámadás és az élet: aki bennem hisz, mégha meg is halt, élni fog. Mindaz, aki belém vetett hittel él, nem hal meg sohasem. Hiszed ezt?” „Igen, Uram, – felelte – hiszem, hogy te vagy a Messiás, az élő Isten Fia, aki a világra jött.”

E szavakkal elment, hívta nővérét, Máriát és csendben közölte vele: „Itt a Mester, hív téged.” Ennek hallatára az rögtön fölkelt, és hozzá sietett. Jézus ugyanis még nem ért a faluba, hanem azon a helyen volt, ahol Mártával találkozott. Mikor a zsidók, akik a házban maradtak vele és vigasztalták, látták, hogy Mária gyorsan fölkel és kimegy, utána mentek. A sírhoz megy, gondolták, hogy ott sírjon. Mikor Mária Jézus közelébe ért és meglátta őt, e szavakkal borult a lábához: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.” Amikor Jézus látta, hogy sír, és hogy a vele jött zsidók is sírnak, lelke mélyéig megrendült. „Hová tettétek őt? – kérdezte. „Jöjj, Uram, felelték, nézd meg.” Jézus könnyekre fakadt. „Nézzétek, – mondták a zsidók – mennyire szerette őt.” Némelyek azonban megjegyezték: „Ő, aki visszaadta a vak látását, nem tudta volna megakadályozni, hogy ez meg ne haljon?”

Jézus még mindig mélyen megindulva a sírhoz ment. Az egy kővel elzárt barlang volt. „Vegyétek el a követ” – szólt Jézus. Márta az elhunyt nővére megjegyezte: "Uram, már szaga van, hiszen negyednapos.” Jézus így felelt: „Nem mondtam: ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét?” Elvették a követ. Jézus égre emelte tekintetét, és így imádkozott: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én ugyan tudom, hogy mindenkor meghallgatsz, csak a körülálló népért mondom, hogy higgyék: Te küldötté engem.” E szavak után hangos szóval kiáltott: „Lázár, jöjj ki!” A halott azonnal kijött. Lába és keze pólyával volt körültekerve, arca pedig kendővel bekötve. Jézus így szólt: „Oldjátok fel őt, hogy járni tudjon.” Sok zsidó jött akkor Máriához és Mártához. Látták, amit Jézus tett, és hittek benne.

Én vagyok a feltámadás és az élet

Lázár feltámasztása a legizgalmasabb bibliai történetek egyike. A lebilincselő körülmények azonban elterelhetik figyelmünket az elbeszélés igazi és eredeti mondandójáról. Az éltető, életet osztogató Jézus helyett, az életre keltett Lázárt, a halandó embert helyezzük szemlélődésünk és történetünk előterébe.

Bibliai elbeszélésünkben egyáltalán nem fontos Lázár személye. Az izgalmas történet igazi nagy kérdése: Hol, kinél és hogyan találok életet, helyesebben: örök életet? Ez a mai evangéliumi szakasz tulajdonképpeni témája és nem Lázár feltámasztása, amely csak alkalmi keret, bizonyíték, „jel” és indíték a történetben hirdetett igazsághoz. Erről az igazságról tanúskodik Jézus a mai szentírási szakaszunkban: „Én vagyok a feltámadás és az élet.”

Az evangélista Lázár feltámasztásának több kérdésére nem válaszol. Őt nem érdekli, hogy a történet hirtelenül megszakad miután Jézus kijelenti: „Lázár, jöjj ki!... Oldjátok fel (kötelékeit), hogy tudjon járni”! Elvárnánk, hogy a szerző értesítsen a Lázárral kapcsolatos további fejleményekről: beszélt-e még Lázár Jézussal? És ha igen, mit? Megköszönte-e Lázár Jézusnak, hogy föltámasztotta? Milyen kérdéseket tettek fel később Lázárnak az emberek? Mi történt vele később? Kíváncsiskodásunkra nincs válasz. A szerző szempontjából ezek lényegtelen kérdések. Számára Lázár története lezárul, amikor kijelenti: „A zsidók közül, akik felkeresték Máriát, sokan látták, amit Jézus végbevitt, és hittek benne”. Jézus története azonban folytatódik, még annak ellenére is, hogy csak „sokan” és nem „mindannyian” hittek benne.

Miért nem terjedt el futótűzként a szenzációs hír? Szinte hihetetlen, hogy a nép a Betániához közeli Jeruzsálemben röviddel később vérszomjas dühvel kiabálta: „Keresztre vele, keresztre vele”. Az evangélista számára az igazi mondandó mellett mindezek a kérdések csak másodrangúak. János csak egyetlen kérdéssel foglalkozik: Jézussal és a belé vetett hit által mindenki megtalálja a teljes életet. Számára minden más részletkérdés és jelentéktelen. Hasonló gondolatokkal találkoztunk az elmúlt nagyböjti vasárnapok evangéliumi szakaszában is: a krisztusi életről volt itt szó és az érte folytatott küzdelemről. Nagyböjt első vasárnapján Jézus hadat üzent a Sátánnak: „Uradat, Istenedet imádd, s csak neki szolgálj”. Az erre következő vasárnapon hallhattuk, hogy az Égi Atya szózata szentesíti Jézus tanítását: „Őt hallgassátok”! Egy héttel ezután Jézus felkínálta „az örök életre szökellő vízforrást”, az elmúlt vasárnapon a világ világosságaként ajánlotta magát, „hogy akik nem látnak, azok lássanak...”. Jézus a mai evangéliumban pedig nyíltan kijelentette: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog”.

Jézus nemcsak maga az élet, de az élet adója is. János evangéliumában az élet szó magában foglalja mindazt, ami számunkra üdvösséget, boldogságot, sikert vagy jólétet jelent. A másik három evangélista ebben a vonatkozásban legtöbbször Isten országáról beszél és elmondja, hogy „Isten országa köztetek van”. Ez az igazi élet tehát nem valamiféle távoli álom, jelen valóság, amelyet még a halál sem képes megszüntetni, mert ez az élet elválaszthatatlan Krisztus Urunk örök életétől. Ez az élet Istennel való közösséget jelent, bűntől való szabadságot, békességet és bőséget a bennünk lakó Lélek által. A hit és élet szoros kapcsolatáról van itt szó: a hitet élni kell, mert e nélkül nincs valóságos élet.

Magunk is két front között vergődünk. Egyik oldalon kecsegtet bennünket a hatalom és a dicsőség, az eszem-iszom, a szórakozás és élvezet, a másik oldalon az élő vizek forrása, a világ világossága és Az, Aki Életnek nevezte magát. Rosszul helyezkedni senki sem akar. Mi sem. Jézus rámutatott a jobbik oldalra: aki hisz benne, elnyeri az életet már most és nemcsak majd, egy távoli jövőben. A hit és élet elválaszthatatlan: a hit az élettel mutatkozik meg valójában. A teljes élettel rendelkező ember úgy szeret, ahogyan csak Isten tud szeretni, úgy segít, mint az Isten, úgy ad, szolgál és boldogít, mint az Isten. Az ilyen élet és hit, hitélet nem könnyű, de szép és örök, teljes és boldog.

A hét napjainak üzenetei:

3.Hétfő: Köznap

Dán 13,1-9.15-17.19-30.33-62 – Jn 8,12-20

4. Kedd: Köznap

Szám 21,4-9 – Jn 8,21-30

5.Szerda: Köznap

Dán 3,14-20.91-92.95 – Jn 8,31-42

6.Csütörtök: Köznap

Ter 17,3-9 – Jn 8,51-59

7.Péntek: Köznap

Jer 20,10-13 – Jn 10,31-42

8.Szombat: Köznap

Ez 37,2128 – Jn 11,45-56

 

Szentmisék rendje templomunkban:

cím: Pelsőczy Ferenc u. (Művelődési Házzal szemben)

vasárnap: 7:30, 10:00; 18 órakor

Július első négy vasárnapján, 2-án, 9-én, 16-án és 23-án este 6 órakor nem lesz szentmise, csak reggel ½ 8-kor és délelőtt 10 órakor!

gyóntatás: vasárnap: 7-7:30; 17:30-18

 Minden hónap első vasárnapján 16:45-től 17:45-ig elmélkedős -énekes, és minden pénteken 16 -20 óráig csendes szentségimádást tartunk!

oltáriszentség

A szentmiséről

itt olvashat:katt ide

Elérhetőségek

Plébánia
Címünk:
Munkácsy M. u. 78.
Telefon: 23/336-005
Irodai fogadóórák:
minden hétköznap 16-18 óra között

1%

Kérjük testvéreinket, hogy személyi jövedelemadójuk 1%-ának felajánlásával támogassák egyházunkat.

A Katolikus Egyház technikai száma: 0011.

A Szeretet Földje Közhasznú Alapítványadószám: 18684319-1-13

PELSŐCZY FERENC ALAPÍTVÁNY
Adószám: 18724525-1-13
Budapest Bank 10101391-
63318300-01003008

Pelsőczy Ferenc

Dr. PELSŐCZY FERENC
c. prépost, plébános
(1916-1995)

Facebook

Joomla Templates and Joomla Extensions by JoomlaVision.Com