Keresés

Névnapok -  tegnap: Jolán ma: Olivér holnap: Cecília holnapután: Kelemen, Klementina

Bejelentkezés



Templomunkról

Itt olvashat

Kápolnák

története

Keresztek és szobrok Törökbálinton

Itt olvashat róla

Kálvária

története

Naptár

látogatók

Oldalainkat 376 vendég böngészi
Harangszó április 9-én PDF Nyomtatás E-mail
2017. április 08. szombat, 13:59

TÖRÖKBÁLINTI HARANGSZÓ

A Törökbálinti Római Katolikus Egyházközség heti hírei

2017. április 9. Virágvasárnap, az Úr szenvedése

"Nem rejtettem el arcomat azok elől, akik gyaláztak"

Plébániánk hírei, a Nagyhét eseményei:

  1. Nagyhétfőn, nagykedden és nagyszerdán a szentmiséket reggel a szokott rend szerint 7 órakor tartjuk.
  2. Nagycsütörtökön este ½ 8 órakor kezdődik a szentmise az Oltáriszentség alapításának emlékére. Utána egy órás szentségimádást tartunk.
  3. Nagypénteken délután 3 órakor a Kálvárián tartjuk a keresztúti ájtatosságot. Rossz idő esetén a keresztúti ájtatosságot a templomban tartjuk. Utána megnyitjuk a szentsírt, ahol fél órás váltásokkal adunk hálát Jézus Krisztusnak keresztáldozatáért. A nagy pénteki gyászszertartás este 6 órakor kezdődik. Nagypénteken szigorú böjt van.
  4. Nagyszombaton reggel 8 órakor nyitjuk a templomot, és az este ½ 9 órakor kezdődő szertartásokig fél órás váltásokkal őrizzük a szentsírt. A vigília szertartások este ½ 9 órakor kezdődnek. A feltámadási körmenet a szertartások és a szentmise után kezdődik. A körmenet zavartalan lebonyolítása érdekében kérjük, hogy az autókkal ne a templom mellett parkoljunk.
  5. A nagyszombati szertartások és feltámadási körmenet után szeretettel várunk mindenkit agapéra (szeretetlakomára) a Művelődési Házba. Hozzunk magunkkal egymás megvendégelésére húsvéti sonkát, süteményeket vagy üdítő italt. A szertartások előtt átadhatjuk ezeket a Művelődési Házban.
  6. Húsvétvasárnap ünnepi miserendet tartunk, tehát reggel ½ 8-kor délelőtt 10 órakor, és este 6 órakor lesznek szentmisék.
  7. Április 22-én, szombaton plébániánk Család Csoportja házaspár találkozót szervez. A program reggel 9 órakor kezdődik és 13 óráig tart. Előadó: Kutas Attila atya, dombóvári plébános, a Házas Hétvége, Szenjánosbogár Közösség és Antióchia aktív tagja. A program helye a Nyitnikék Óvoda aulája, Törökbálint, Óvoda utca 3. A szervezők azt kérik, hogy a házaspárok egy tálca süteménnyel vagy szendviccsel, itallal járuljanak hozzá az előadást követő agapéhoz.
  8. Plébániánk Bethlen- és Kadicsfalvi testvéreink meghívására zarándoklatot szervez Csíksomlyóra 2017. június 1. és 4. között a közös imádságra családjainkért, településeinkért, nemzetünkért. Jelentkezni lehet a sekrestyében, a plébánián ügyeleti időben, valamint Nagy József (telefon: 06-20-517-9055) vagy Szebeny Miklós (telefon: 06-30-201-7787) testvéreknél. Jelentkezési határidő: április23. Várhatóköltség: 15.000Ft-20.000Ft az utazók létszámától függően.

kereszttel

Olvasmány Izajás próféta könyvéből

(Iz 50, 4-7)

Isten, az Úr megadta a nyelvet, a tanítványok nyelvét. Hogy megfelelhessek a fáradtaknak, maga adja ajkamra a szót. Reggelenként ő teszi figyelmessé fülemet, hogy rá hallgassak mint a tanítványok. Isten, az Úr nyitotta meg a fülemet. S én nem álltam ellen, és nem hátráltam meg. Hátamat odaadtam azoknak, akik vertek, arcomat meg, akik tépáztak. Nem rejtettem el arcomat azok elől, akik gyaláztak és leköpdöstek. Isten, az Úr megsegít, ezért nem vallok szégyent. Arcomat megkeményítem, mint a kőszikla, s tudom, hogy nem kell szégyenkeznem.

Szentlecke Szent Pál apostolnak a filippiekhez írt leveléből

(Fil 2, 6-11)

Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt. Ő mint Isten az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem szolgai alakot öltött, kiüresítette magát, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, s minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr.

Jézus Krisztus szenvedésének története Szent Máté szerint

(Mt 26,14-27,66)

A tizenkettő közül az egyik, a karióti Júdás, elment a főpapokhoz, és ezt kérdezte tőlük: „Mit adtok nekem, ha kezetekre adom?” Azok harminc ezüstöt fizettek neki. Attól kezdve már csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa nekik.

A kovásztalan kenyér ünnepének első napján a tanítványok ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Hogy akarod, hol készítsük el neked a húsvéti vacsorát?” Így felelt: „Menjetek be a városba ehhez meg ehhez, és mondjátok meg neki, hogy a Mester üzeni: Közel az időm, nálad költöm el tanítványaimmal a húsvéti vacsorát.” A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, elkészítették számára a húsvéti bárányt. Amikor beesteledett, asztalhoz ült a tizenkét tanítvánnyal. Vacsora közben megszólalt: „Bizony mondom nektek, egyiketek elárul.” Erre igen elszomorodtak és sorra megkérdezték: „Csak nem én vagyok az, Uram?” „Aki velem egyszerre nyúl a tálba, az árul el” - felelte. Az Emberfia ugyan elmegy, amint megírták róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja. Jobb lett volna neki, ha meg sem születik.”

Erre Júdás, az árulója is megkérdezte: „Csak nem én vagyok az, mester?” „Magad mondtad” - válaszolta. Vacsora közben Jézus kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta tanítványainak, ezekkel a szavakkal: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem!” Aztán fogta a kelyhet, hálát adott, és ezekkel a szavakkal nyújtotta nekik: „Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetségé, amelyet sokakért kiontanak a bűnök bocsánatára. Mondom nektek, mostantól nem iszom a szőlő terméséből addig, amíg majd az újat nem iszom veletek Atyám országában.” Ezután elénekelték a zsoltárt és kimentek az Olajfák-hegyére.

Akkor Jézus mondta: „Ma éjszaka mindnyájan megbotránkoztok bennem. Írva van: Megverem a pásztort, és szétszélednek a nyáj juhai. De feltámadásom után majd előttetek megyek Galileába.” Péter fogadkozott: „Ha mindnyájan megbotránkoznak is, én nem botránkozom meg soha.” Jézus csak ennyit mondott: „Bizony mondom neked, még az éjjel, mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz.” Péter erősködött: „Még ha meg kell is veled halnom, akkor sem tagadlak meg.” Ugyanígy beszélt a többi tanítványa is. Közben odaért velük a Getszemáni nevű majorba. „Üljetek le - mondta tanítványainak -, én arrébb megyek és imádkozom.” Csak Pétert és Zebedeus két fiát vitte magával. Egyszerre szomorúság fogta el, és gyötrődni kezdett. „Halálosan szomorú a lelkem - mondta nekik. - Maradjatok itt és virrasszatok velem!”

Valamivel odébb ment, és arcra borulva így imádkozott: „Atyám, ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely, de ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te!” Aztán visszament tanítványaihoz, de alva találta őket. Szemére vetette Péternek: „Még egy órát sem tudtok velem virrasztani? Virrasszatok és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek. A lélek ugyan készséges, a test azonban erőtlen.” Másodszor is elment és így imádkozott: „Atyám, ha nem kerülhet el ez a kehely anélkül, hogy ki ne igyam, legyen akaratod szerint!” Amikor visszatért, megint alva találta őket. Erre otthagyta őket, újra elment, és harmadszor is ugyanazokkal a szavakkal imádkozott.

Aztán visszament tanítványaihoz, s így szólt: „Aludjatok csak és pihenjetek! Elérkezett az óra. Az Emberfiát a bűnösök kezére adják."

Még beszélt, amikor odaért Júdás, a tizenkettő közül az egyik, s vele a főpapoknak és a nép vénjeinek megbízásából egy kardokkal és dorongokkal fölszerelt csapat. Az áruló jelben egyezett meg velük. „Akit megcsókolok - mondta -, ő az, fogjátok el!” Azzal mindjárt Jézushoz lépett. „Üdvözöllek, Mester!” - mondta, és megcsókolta. Jézus megkérdezte: „Barátom, miért jöttél?” Erre körülfogták Jézust, kezet emeltek rá, és foglyul ejtették. Jézus kísérői közül az egyik kardjához kapott, kirántotta, a főpap szolgájára sújtott és levágta a fülét. Jézus rászólt: „Tedd vissza hüvelyébe kardodat. Aki kardot ragad, az kard által vész el. Vagy azt hiszed, hogy nem kérhetem Atyámat, s nem küldene tizenkét légió angyalnál is többet? De akkor hogy teljesedne be az Írás, amely szerint ennek így kell történnie?”

Abban az órában Jézus azt mondta a tömegnek: „Mint valami rabló ellen, úgy vonultatok ki kardokkal és dorongokkal, hogy elfogjatok. Naponta ott voltam a templomban, és tanítottam, mégsem fogtatok el. Ez mind azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai.” Erre a tanítványok mind elhagyták és elmenekültek. Akik elfogták Jézust, Kaifás főpap elé hurcolták. Ott már együtt voltak az írástudók és a nép vénjei. Péter messziről követte, egészen a főpap palotájáig. Bement és leült a szolgák közé, hogy lássa, mi lesz a dolog vége. A főpapok és az egész főtanács hamis bizonyítékokat kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék, de mivel nem találtak, sok hamis tanú jelentkezett. Végre jött kettő, s így vádaskodott: „Azt állította: Le tudom bontani az Isten templomát, és három nap alatt újra fel tudom építeni.”

A főpap erre felállt és megkérdezte: „Nem felelsz semmit arra, amivel ezek vádolnak?” Jézus hallgatott. A főpap folytatta: „Esküvel kényszerítlek az élő Istenre, mondd meg, te vagy-e a Messiás, az Isten Fia?” Magad mondtad - felelte Jézus. - De mondom nektek, mostantól látni fogjátok az Emberfiát, amint a Hatalom jobbján ül, és amint majd eljön az ég felhőin.” A főpap erre megszaggatta ruháját s felkiáltott: „Káromkodott! Mi szükségünk van még tanúkra? Magatok is hallottátok a káromkodást. Mi a véleményetek?” „Méltó a halálra!” - kiabálták. Aztán szembeköpdösték, és ököllel verték, mások arcul ütötték, és közben kérdezgették: „Találd ki, Messiás, ki ütött meg!”

Péter kint ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgáló, és megszólította: „Te is a galileai Jézussal voltál.” De ő mindnyájuk hallatára tagadta: „Nem értem, mit beszélsz.” Amikor kifelé tartott a kapun, egy másik szolgáló is észrevette: „Ez is a názáreti Jézussal volt” - mondta a többieknek. Megint tagadta, most már esküvel: „Nem ismerem azt az embert.” Röviddel ezután az ott állók körülfogták Pétert és bizonygatták: „De bizony, közéjük tartozol te is, hiszen beszéded is elárul.” Erre már esküdözni és átkozódni kezdett: „Nem ismerem azt az embert!” Azon nyomban megszólalt a kakas. Péternek akkor eszébe jutott Jézus szava: „Mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz.” Kiment, és keserves sírásra fakadt.

Amikor megvirradt, a főpapok és a nép vénjei tanácsot tartottak és elhatározták, hogy szerét ejtik halálának. Megkötözték, elvezették és átadták Pilátus helytartónak.

Amikor Júdás, az áruló látta, hogy elítélték, megbánta tettét, és visszavitte a harminc ezüstöt a főpapoknak és a vének. "Vétkeztem - mondta -, elárultam az igaz vért." "Mi közünk hozzá? " – válaszolták. "A te dolgod!" Erre az ezüstöt beszórta a templomba, aztán elment és felakasztotta magát. A főpapok fölszedték a pénzt, de úgy vélték: "Nem szabad a templom kincstárába tenni, mert vér díja." Tanácsot tartottak és megvették rajta a fazekas telkét az idegenek számára temetőnek. Ezért hívják azt a telkét még ma is Vérmezőnek. Így beteljesedett, amit Jeremiás próféta jövendölt:

Fogtam a harminc ezüstöt, annak árát, akit ennyire becsültek,

akit Izrael fiai becsültek ennyire, s a fazekas telkéért adtam,

ahogy az Úr parancsolta nekem.

Közben Jézust a helytartó elé állították. A helytartó megkérdezte tőle: "Te vagy a zsidók királya? " "Én vagyok" felelte Jézus. A főpapok és vének vádjaira azonban nem felelt semmit. Erre Pilátus így szólt hozzá: "Nem hallod mi mindennel vádolnak?" De ő egyetlen vádjukra sem felelt. Ezen a helytartó igen meglepődött.

Az ünnep napján a helytartó szabadon szokott bocsátani egy rabot, a nép kívánsága szerint. Volt akkor egy hírhedt rabjuk, Barabásnak hívták. Pilátus kérdést intézett hozzájuk: "Mit akartok, melyiket bocsássam el a kettő közül, Barabást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?" Tudta ugyanis, hogy csak irigységből adták kezére.

Míg ott ült ítélőszékében, a felesége üzenetet küldött neki: "Ne legyen közöd annak az igaz embernek a dolgához! Az éjjel álmomban sokat szenvedtem miatta."

A főpapok és a vének felbujtották a népet, hogy Barabást kérje ki, Jézusnak pedig kívánja halálát. A helytartó tehát föltette a kérdést: "Mit akartok, melyiket bocsássam el a kettő közül?" "Barabást!" - kiáltották. Pilátus tovább kérdezte: "Hát Jézussal, akit Krisztusnak mondanak, mit tegyek?" Mind azt kiáltották: "Keresztre vele!" "Dehát mi rosszat tett? " - kérdezte. Annál inkább ordították: "Keresztre vele!" Pilátus látta, hogy nem megy semmire, sőt a zajongás még fokozódik is. Vizet hozatott, s a nép szeme láttára megmosta kezét: "Ennek az igaz embernek vére ontásában én ártatlan vagyok" - mondta. Ti lássátok!" Erre az egész tömeg zúgta: "Vére rajtunk és fiainkon!" Akkor szabadon bocsátotta Barabást, Jézust pedig megostoroztatta és átadta nekik, hogy feszítsék keresztre.

A helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra, s odagyűjtötték köré az egész helyőrséget. Megfosztották ruhájától, bíborszínű köntöst adtak rá. Tövisből koszorút fontak, fejére tették, jobb kezébe pedig nádszálat adtak. Aztán térdet hajtottak előtte és így gúnyolták: "Üdvözlégy, zsidók királya!" Közben leköpdösték, fogták a nádat s verték a fejét. Miután így csúfot űztek belőle, levették róla a palástot, s ráadták saját ruháját. Aztán elvezették, hogy keresztre feszítsék.

Amint kifelé vonultak, találkoztak egy Simon nevű cirenei emberrel. Ezt kényszerítették, hogy vigye a keresztet. Fölértek arra a helyre, amelynek Golgota. vagyis Koponyák helye volt a neve.

Itt epével kevert bort adtak neki inni, de amikor megízlelte, nem akarta meginni. Aztán keresztre feszítették, és sorsot vetve megosztoztak ruháján, majd leheveredtek, és őrizték. Feje fölé táblát tettek, amelyre elítélése okát írták: Ez Jézus, a zsidók királya.

Vele együtt két gonosztevőt is keresztre feszítettek, az egyiket jobbról, a másikat balról. Az arra menők káromolták, s fejüket csóválva mondogatták: "Te, aki lebontod és harmadnapra fölépíted a templomot, szabadítsd meg magad! Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!" Ugyanígy gúnyolódtak az írástudókkal és a vénekkel együtt a főpapok is: "Másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni. Ha Izrael királya, szálljon le a keresztről, s akkor hiszünk neki. Az Istenben bízott. Mentse hát meg, ha akarja. Hisz azt mondta: Isten Fia vagyok." Ilyen módon gyalázták a vele együtt megfeszített gonosztevők is.

A hatodik órától a kilencedik óráig sötétség borult az egész földre. Kilenc óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: "Éli, Éli, lamma szabaktani?" Vagyis: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el?" Ezt hallva az ott állók közül néhányan megjegyezték: "Illést hívja." Egyikük rögtön odaszaladt, fogott egy ecetbe mártott szivacsot, rátűzte egy nádszálra és inni adott neki. A többiek meg így beszéltek: "Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa." Most Jézus még egyszer hangosan felkiáltott és kilehelte lelkét.

Erre a templom függönye ketté hasadt, felülről egészen az aljáig, a föld megrendült, sziklák repedtek meg, sírok nyíltak meg és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. Feltámadása után előjöttek a sírokból, bementek a szent városba, és többeknek megjelentek.

A százados és a többiek is akik Jézust őrizték, a földrengés és a történtek láttára igen megijedtek: "Ez valóban Isten Fia volt" - mondták. Messziről több asszony figyelte, mi történik, olyanok, akik Galileából eddig kísérték, és gondoskodtak róla. Köztük volt Mária Magdolna, Mária, Jakab és József anyja és Zebedeus fiainak az anyja.

Amikor már estére járt az idő, jött egy József nevű jómódú arimateai ember, aki maga is Jézus tanítványa volt. Bement Pilátushoz és elkérte Jézus testét. Pilátus elrendelte, hogy adják ki neki. József levette a testet, tiszta gyolcsba göngyölte, s sziklába vájt új sírboltjába helyezte. A sír bejáratához nagy követ hengerített és elment. Mária Magdolna és a másik Mária ott maradtak, leültek a sírral szemben.

Másnap, a készület napjának elmúltával a főpapok és az írástudók egybegyűltek Pilátusnál és figyelmeztették: "Uram, emlékszünk rá, hogy az a csaló még életében azt állította: Harmadnapra feltámadok. Rendeld hát el, hogy harmadnapig őrizzék a sírt, nehogy odamenjenek tanítványai és ellopják, aztán híreszteljék a nép között: Feltámadt a halálból. Ez utóbbi csalás rosszabb lenne az előbbinél. Van őrségetek - válaszolta Pilátus -, menjetek, őrizzétek magatok, ahogy csak tudjátok!" Erre elmentek, lepecsételték a követ, és őrséget állítottak a sírhoz.

Virágvasárnap

A virágvasárnapi szentmise sajátos liturgiája a körmenettel és a passióval Jézus szenvedésének történetét idézi fel. E nappal elkezdődik a nagyhét, amelynek során Jézus értünk vállalt szenvedéséről és életáldozatáról elmélkedünk. Talán nem hamis a kép, ha a pálmalevelek látványos lengetése, a barkaágakkal való integetés, a ruhák földre terítése és a lelkes hozsannázás helyett a mi Urunk szenvedését és annak jelentőségét állítjuk figyelmünk középpontjába. Sokan felteszik a kérdést, hogy miért ilyen módon, azaz Isten Fiának szenvedése és halála révén kellett történnie a megváltásnak? A kérdés hátterében ott húzódik, hogy emberi szenvedéseink, saját szenvedésünk okát és célját keressük. Sőt, valójában a szenvedés értelmét keressük, még akkor is, ha sokan eleve kizárják, hogy a szenvedésnek lehet értelme.

Más dolog hallani valamiről és más részesedni benne. Mást jelent hallani Jézusról és mást találkozni vele. Mást jelent „szóbeszédből" vagy az ő kinyilatkoztatásából ismerni Istent. Mást jelent hallani és beszélni a szenvedés értelméről, és mást jelent átélni a szenvedést. Óriási különbség van aközött, hogy valaki látja mások szenvedését, és aközött, hogy ő maga szenved. S bár nagy a szakadék a kettő között, ne felejtsük, hogy a következő percben akár a másik oldalon is találhatjuk magunkat.

Emberi értelmünk a döntő kérdésekben, az igazán lényeges kérdésekben, például az élet, a halál és a szenvedés kérdéseiben csődöt mond. Olyan határhoz érkezünk, amelyet nem vagyunk képesek átlépni. Tehetünk-e mást, mint hogy elfogadjuk Isten válaszát? S ha megvan bennünk a szándék az elfogadásra, vajon meghalljuk-e Isten feleletét? A szenvedés értelmét firtató kérdéseinkre Isten a kereszttel válaszol. Jézus nem kezd el beszélni a szenvedésről, hanem vállalja a szenvedést. A kereszt a szenvedés forrása. A kereszt a szeretet forrása. Ugyanakkor a kereszt a feltámadás forrása is. Ez Isten válasza kérdéseinkre.

Ne csodálkozzunk azon, hogy vannak olyanok, akik mindent csak önmagukból kiindulva tudnak szemlélni, és felteszik a kérdést: „De hát én miért szenvedek?" Ez minden bizonnyal azért van, mert úgy hiszik, az ő szenvedésük a világ közepe. Ám a világmindenség középpontjában Jézus keresztje, az ő szenvedése és halála áll. A szenvedés titkának megértéséhez nem a magunk bajából kell kiindulnunk, hanem Krisztus szenvedéséből.

Térdeljünk hát le a kereszt elé, és tekintsünk fel Rá!

Hangok a kereszt drámájában

Méltó a halálra! Feszítsd meg őt! Keresztre vele!... Ember, megőrültél? Gondolkodsz? Azt küldöd a halálba, aki feltámasztott, aki kigyógyított a leprából, aki meggyógyította a szemedet és füledet, aki mindenkivel mindig csak jót tett, aki kenyeret adott a pusztában, és aki testét és vérét kínálta, ígérte eledelül és italul? Ő méltó a halálra? És akkor te mi vagy, aki káromkodsz, gyűlölködöl, lopsz, hazudsz, házasságot törsz, aki elégeted, legéppuskázod, éhen halatod, őrületbe hajszolod, öngyilkosságba kergeted embertársadat? Emberek! Mi vagyunk méltók a halálra! Nem inkább ezt kellene kiabálnunk térdre rogyva és térden kúszva, összekulcsolt kezekkel: Jézusom, irgalom!

Tartsunk bűnbánatot amíg nem késő! Nekünk, is mint a tömegnek, amely látta a történteket, mellünket verve kell visszatérnünk a Golgotáról!

Nagypénteken részleteiben látjuk a keresztet és rajta Jézust. Az Egyház egyenes adásban közvetíti a keresztre feszítést, Jézus vergődését, imáját, utolsó üzeneteit, haldoklását, vérpiros szeretetét, láztól kiszáradt ajkának kiáltását: szomjazom! És talán a legfélelmetesebb érzés-kitörését: Istenem! Miért hagytál el engem?! Miért? Miért? Ez a szenvedések szenvedése. De így is legyen meg a Te akaratod!

Ecce homo. Az Úr Jézus eleven véres szobra, amely örök emlékműve lett a történelemnek: Isten örök szeretetének és az ember örök lelki hitványságának a szobra. Aki a szobrot faragta, ütötte és verte, tövissel koszorúzta és köpésével "díszítette" – az ember. Az anyag amiből faragták, az Úr Jézus élettől megszentelt teste, a jellem márványtömbje. Amit, illetve akit ábrázol, az a fájdalmak férfija, a nagypéntek hőse. A gúny-királyából az Örök Élet Királya lesz, akivel találkozni fognak azok is, akik ezt az élő véres szobrot megalkották. Pilátus elszámította magát ezzel az emberrel. Azt hitte, hogy ez a vérző ember-szobor meghatja a népet, megsajnálja és szabadon bocsátását kéri. Nagyon tévedett. Az Úr Jézus hősies szenvedésvállalásánál csak az emberi gonoszság volt nagyobb, Felbőg az embercsorda: Feszítsd meg őt! Hozzájuk méltó szoboravatás volt ez!

Félelmetes üvöltés a golgotai sötétségben Júdás hangja: Elárultam az igaz vért! Már nem boldogítja a véres pénz. A templomban szórja széjjel, hogy visszaváltsa lelke békéjét. De ez sem nyugtatja meg. A lélek zuhanása után jön a test zuhanása is. Így is lehet élni és befejezni az életet. De lehetett volna úgy is, hogy az akasztófa helyett a keresztfához rohan és ott sírja bele az éjszakába: Vétkeztem! Jézus átszegezett keze biztosan megsimogatta volna, és a latorral hallotta volna: Még ma velem leszel... Jézus így szokott "bosszút állni".

Jézus feje fölé a keresztre táblát is tettek, amelyre az ő "bűne" volt írva: "Názáreti Jézus a zsidók királya" Az Ő igazi bűne az volt, hogy szeretett. Ezt kellett volna írni a táblára: "Meghalt, mert szeretett". Van ott még egy tábla a kereszten. A mi bűnlajstromunk, adósságlevelünk. Ez volt Jézus igazi halálának oka. De ez a tábla át van húzva Jézus vérével: törölve van.

Ez Jézus. Így szeret Ő.

A Nagyhét első napjainak üzenetei:

10. Nagyhétfő:

Iz 42,1-7 – Jn 12,1-11

12. Nagykedd:

Iz 49,1-6 – Jn 13,21-33.36-38

13. Nagyszerda:

Iz 50,4-9a – Mt 26,14-25

A Törökbálinti Harangszót szerkeszti: Turai István.

 

Szentmisék rendje templomunkban:

cím: Pelsőczy Ferenc u. (Művelődési Házzal szemben)

vasárnap: 7:30, 10:00; 18 órakor

gyóntatás: vasárnap: 7-7:30; 17:30-18

 Minden hónap első vasárnapján 16:45-től 17:45-ig elmélkedős -énekes, és minden pénteken 16 -20 óráig csendes szentségimádást tartunk!

oltáriszentség

A szentmiséről

itt olvashat:katt ide

Elérhetőségek

Plébánia
Címünk:
Munkácsy M. u. 78.
Telefon: 23/336-005
Irodai fogadóórák:
minden hétköznap 16-18 óra között

1%

Kérjük testvéreinket, hogy személyi jövedelemadójuk 1%-ának felajánlásával támogassák egyházunkat.

A Katolikus Egyház technikai száma: 0011.

A Szeretet Földje Közhasznú Alapítványadószám: 18684319-1-13

PELSŐCZY FERENC ALAPÍTVÁNY
Adószám: 18724525-1-13
Budapest Bank 10101391-
63318300-01003008

Pelsőczy Ferenc

Dr. PELSŐCZY FERENC
c. prépost, plébános
(1916-1995)

Facebook

Joomla Templates and Joomla Extensions by JoomlaVision.Com