Keresés

Névnapok -  tegnap: Jolán ma: Olivér holnap: Cecília holnapután: Kelemen, Klementina

Bejelentkezés



Templomunkról

Itt olvashat

Kápolnák

története

Keresztek és szobrok Törökbálinton

Itt olvashat róla

Kálvária

története

Naptár

látogatók

Oldalainkat 368 vendég böngészi
Harangszó május 14-én PDF Nyomtatás E-mail
2017. május 13. szombat, 21:42

TÖRÖKBÁLINTI HARANGSZÓ

A Törökbálinti Római Katolikus Egyházközség heti hírei

2017. május 14. Húsvét 5. vasárnapja

Én vagyok az út, az igazság és az élet...

A Plébánia hírei

  1. A hétköznapi szentmiséket reggel 7 órakor tartjuk a templomban, csütörtök kivételével, amikor 6 órakor kezdődik a szentmise. A vasárnapi szentmiséket a szokott rendben: délelőtt ½ 8-kor és 10-kor, valamint este 6 órakor tartjuk.
  2. Szerdán, május 17-én 6-kor közösen imádkozzuk a Lorettói litániát a templomban.
  3. Jövő vasárnap a délelőtt 10 órakor kezdődő szentmisén lesz az elsőáldozás. Imádkozzunk az elsőáldozókért és szüleikért!
  4. Fordítsunk gondot arra, hogy egyházunk fenntartásának költségeihez – erőnkhöz, jövedelmünkhöz mérten – hozzájáruljunk! Ebben az évben is kérjük a testvéreinket, hogy személyi jövedelemadójuk 1%-ának felajánlásával támogassák a Katolikus Egyházat. A Katolikus Egyház technikai száma: 0011. Ugyanakkor felajánlhatjuk személyi jövedelemadónk második 1%-át is alapítványoknak, egyesületeknek. Egyházközségünk idéntől kezdődően a Pelsőczy Ferenc Alapítványon át is fogadhatja az 1%-os felajánlásokat. Adószáma: 18724525-1-13. A Szeretet Földje Közhasznú Alapítványt ugyancsak támogathatjuk, adószáma: 18684319-1-13. az út

Olvasmány az Apostolok Cselekedeteiből

(ApCsel 6,1-7)

Ez idő tájt, hogy a tanítványok száma egyre nőtt, zúgolódás támadt a görögök közt a zsidók ellen, hogy a mindennapi alamizsnaosztáskor az ő özvegyeiket háttérbe szorítják. Ezért a tizenkettő összehívta a tanítványokat: "Nem volna rendjén, hogy elhanyagoljuk az Isten szavát, s az asztal szolgálatát lássuk el. Testvérek, ezért szemeljetek ki magatok közül hét jóhírben álló, Lélekkel eltelt bölcs férfit. Ezeket megbízzuk a munka irányításával, mi meg majd az imádságnak és az Isten szava szolgálatának szenteljük magunkat." Tetszett a javaslat az egész közösségnek, és kiválasztották Istvánt, ezt a hittel és Szentlélekkel eltelt férfit, aztán Fülöpöt és Prohórust, Nikánort és Timont, Parmenászt és Miklóst, az antióchiai jövevényt. Az apostolok elé állították őket, azok imádkoztak és rájuk tették kezüket. Az Úr szava terjedt, úgyhogy a tanítványok száma igen megnőtt Jeruzsálemben, még papok közül is tömegesen hódoltak a hitnek.

Szentlecke Szent Péter apostol első leveléből

(1Pét 2, 4-9)

Menjetek hozzá, az élő kőhöz, amelyet – bár az emberek elvetettek – az Isten kiválasztott és megbecsült, és mint élő kövek épüljetek fölé lelki házzá, szent papsággá, hogy Istennek tetsző lelki áldozatokat hozzatok Jézus Krisztus által. Ezért van benne az Írásban:

Lám, kiválasztott, becses szegletkövet rakok le Sionban.

Aki hisz benne, az nem vall szégyent.

Nektek tehát, mivel hisztek benne, dicsőségetekre válik a hitetlenekre ellenben ez vonatkozik: Az a kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkő lett, a botlás köve és a botrány sziklája: megbotlanak rajta, mert nem fogadták el hittel a tanítást, amelyre meghívást kaptak. Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből meghívott benneteket csodálatos világosságára. Ti valamikor nem voltatok nép, most pedig Isten népe vagytok; régen nem nyertetek kegyelmet, most pedig irgalomra találtatok.

Evangélium Szent János könyvéből

(Jn 14, 1-12)"Ne legyen nyugtalan a szívetek! Higgyetek az Istenben és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van, ha nem így volna, megmondtam volna nektek. Azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek. Ha aztán elmegyek és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hisz ismeritek oda az utat, ahová megyek."

Erre Tamás azt mondta: "Uram, nem tudjuk, hova mégy, hát hogy ismerhetnénk az utat?" "Én vagyok az út, az igazság és az élet – válaszolta Jézus. – Senki sem juthat el az Atyához, csak általam. Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek, de mostantól fogva ismeritek és látjátok."

Erre Fülöp kérte: "Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, s az elég lesz nekünk." "Már oly régóta veletek vagyok – felelte Jézus –, és nem ismersz, Fülöp? Aki engem látott, az Atyát is látta. Hogy mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát? Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok s az Atya bennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, s a tetteket is az Atya viszi végbe, aki bennem van. Higgyétek, hogy én az Atyában vagyok, s az Atya bennem. Ha másképpen nem, legalább a tetteimért higgyétek. Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi végbe, amelyeket én végbevittem, sőt még nagyobbakat is végbevisz, mert az Atyához megyek. S amit a nevemben kértek, azt megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban, bármit kértek a nevemben, megteszem nektek.

Ugyanazokat a tetteket véghez vinni

Jézus Krisztus történetének legjelentősebb dátuma húsvét, megdicsőülése napja és tulajdonképpen egyháza korszakának kezdete. Hiszen az egyház a megdicsőült Krisztus mellett tanúságot tevő hívők közössége, amellyel az első húsvét reggelén találkozunk először. A szentlecke élő kövekből épült házhoz hasonlítja az egyházat, amely Krisztusra mint szegletkőre épült. Evangéliumi szakaszunkban Jézus maga jelenti ki önmagáról: „Én vagyok az út, az igazság és az élet”, azaz közösségi életünk alapja, összetartó ereje és vezére. Keresztény közösségünk tagjai Hozzá igazítják életüket, amikor megtartják parancsait és követik útmutatásait.

Részletet hallottunk Szent Péter első leveléből. Az ünnepélyes hangvételű szakasz egy kora keresztény időkből származó keresztelési szertartás liturgikus szövegéből való. Olyan időben és környezetben keletkezett, amikor a legtöbben még ellenséges magatartást tanúsítottak a keresztényekkel szemben és így különösen fontos volt, hogy a hithirdetők felhívják a figyelmet a keresztények méltóságára és élethivatására. Ószövetségből származó megtisztelő neveket kölcsönöztek és a megkeresztelt emberekre alkalmazták azokat: „Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép vagytok...”. A hithirdetők ezekkel a szavakkal állandóan emlékeztették a keresztényeket arra, hogy ők maguk is papok, próféták és királyok, akik az egyházi alkotmányok, iratok és hagyományok értelmében gyakorolhatják megszentelői, igehirdetői és kormányzói hivatásukat.

Már ebben a kora keresztény korban is léteztek az egyházban különleges hivatással és hatalommal felruházott egyének. Az ő utódaik a püspökök és papok, akik mindig kézföltétel által részesültek az egyházi rend szentségében és a II. Vatikáni Zsinat kijelentése szerint: „Isten helyett állnak a nyáj élén, mint pásztorai, a tanítás mesterei, az istentisztelet papjai és a kormányzás szolgái” (LG 20).

Krisztus Urunk megváltó művének folytatását azonban nemcsak a papokra és püspökökre bízta, hanem az egész egyházra, hívekre és papokra egyaránt, a megkeresztelt emberekre. Az egyház nem a papok egyháza, hanem a belőlünk álló egyház. Az egyházban nemcsak a papok részesültek a hivatás és küldetés szent kegyelmében. Isten minden megkeresztelt embernek szent hivatást és küldetést adott. Az ő közös feladatuk Isten országának építése és az egyházközségek felvirágoztatása.

Péter apostol szegletkőről és házról beszél. A mai szentleckében hallottuk: „Menjetek hozzá, az élő kőhöz... és mint élő kövek épüljetek fölé lelki házzá, szent papsággá...” – egyesek legyenek tartóoszloppá, mások építőkövekké, melyek nélkülözhetetlen feladatokat töltenek be a megfelelő helyen a nagy műalkotásban. Így volt ez az egyház kezdeti korszakában. Ma sem lehet másként.

A missziós munkát sem végezték egyedül csak az apostolok. A hithirdetésből a hívek is kivették részüket: a kereskedők, a tisztviselők, a katonák, de még a rabszolgák is. Mindannyian gyakorolták a keresztények egyetemes papságát. Az egyetemes papság egyes korszakokban háttérbe szorult az egyházban. Csak a protestantizmus és a 20. század egyházi mozgalmai irányították rá újra a figyelmet. A II. Vatikáni Zsinat külön határozatban foglalkozott a laikusok apostoli küldetésével. A zsinati atyák kihangsúlyozták: „A világiak pedig – részesei lévén Krisztus papi, prófétai és királyi tisztségének – az Isten egész népének küldetésén belül, az egyházban és világban töltik be a maguk szerepét” (AA 2). Jellemző rájuk, hogy a mindennapi életben, a családban és a társadalomban töltik be leginkább az evangéliumi kovász szerepét. Az ő feladatuk, hogy éppen azokat vezessék közelebb Krisztushoz, akikkel együtt élnek és dolgoznak: a munkahelyen, a hivatalban, a családban, a társadalom irányításában vagy a nemzetközi kapcsolatokban. Arra hivatottak, hogy mindannyian tanúságot tegyenek társaik előtt Krisztusról és az emberiség üdvén fáradozzanak.

Keresztségünk alkalmával mindannyian küldetést kaptunk az apostolkodásra. Ezen küldetés alól a mi egyházi közösségünk sem vonhatja ki magát. Egyesek talán nagyobb hajlandóságot éreznek magukban az apostolkodásra a nyilvánosság előtt és az egyházközségi csoportokban, egyesületekben, imakörökben, az ifjúsági- és gyermek-pasztorációban, az egyháztanácsban vagy más szervezetekben. Ők ezekben tevékenykedjenek és teljesítsék keresztény küldetésüket. Sokan már eddig is kivették részüket a közösség apostoli munkájából. Nekik köszönet jár. Teendő azonban még bőven akad. Keresztségünkből származó küldetésünknek eleget teszünk, ha továbbra is keressük az együttélés, a közösségi ima és szórakozás lehetőségeit: éljünk, imádkozzunk és szórakozzunk együtt! Keresztény elkötelezettségünk révén tegyük sikeresebbé és boldogabbá szomszédjaink, rokonaink és barátaink, egymás életét! Csak így mondható el rólunk valóban: Ti választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet és Isten tulajdonául kiválasztott nép vagytok.

A hét napjainak üzenetei:

15. Hétfő: Köznap

ApCsel 14,5-18 – Jn 14,21-26

16. Kedd: Nepomuki Szent János

ApCsel 14,19-28 – Jn 14,27-31a

17. Szerda: Köznap

ApCsel 15,1-6 – Jn 15,1-8

18. Csütörtök: Köznap

ApCsel 15,7-21 – Jn 15,9-11

19. Péntek: Köznap

ApCsel 15,22-31 – Jn 15,12-17

20. Szombat: Köznap

ApCsel 6,1-10 – Jn 15,18-21

A Törökbálinti Harangszót szerkeszti: Turai István.

Plébániánk ügyeleti ideje: hétfőtől péntekig délután 16-18 óráig.

 

Szentmisék rendje templomunkban:

cím: Pelsőczy Ferenc u. (Művelődési Házzal szemben)

vasárnap: 7:30, 10:00; 18 órakor

gyóntatás: vasárnap: 7-7:30; 17:30-18

 Minden hónap első vasárnapján 16:45-től 17:45-ig elmélkedős -énekes, és minden pénteken 16 -20 óráig csendes szentségimádást tartunk!

oltáriszentség

A szentmiséről

itt olvashat:katt ide

Elérhetőségek

Plébánia
Címünk:
Munkácsy M. u. 78.
Telefon: 23/336-005
Irodai fogadóórák:
minden hétköznap 16-18 óra között

1%

Kérjük testvéreinket, hogy személyi jövedelemadójuk 1%-ának felajánlásával támogassák egyházunkat.

A Katolikus Egyház technikai száma: 0011.

A Szeretet Földje Közhasznú Alapítványadószám: 18684319-1-13

PELSŐCZY FERENC ALAPÍTVÁNY
Adószám: 18724525-1-13
Budapest Bank 10101391-
63318300-01003008

Pelsőczy Ferenc

Dr. PELSŐCZY FERENC
c. prépost, plébános
(1916-1995)

Facebook

Joomla Templates and Joomla Extensions by JoomlaVision.Com