Keresés

Névnapok -  tegnap: Lázár, Olimpia ma: Auguszta holnap: Viola holnapután: Teofil

Bejelentkezés



Templomunkról

Itt olvashat

Kápolnák

története

Keresztek és szobrok Törökbálinton

Itt olvashat róla

Kálvária

története

Naptár

látogatók

Oldalainkat 651 vendég böngészi
Harangszó szeptember 3-án PDF Nyomtatás E-mail
2017. szeptember 02. szombat, 22:24

TÖRÖKBÁLINTI HARANGSZÓ

A Törökbálinti Római Katolikus Egyházközség heti hírei

2017. szeptember 3. Évközi 22. vasárnap

„Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen!”

Plébániánk hírei

  1. A hétköznapi szentmisék reggel 7 órakor kezdődnek, kivéve csütörtököt, amikor reggel 6 órakor. Vasárnap reggel ½ 8-kor, délelőtt 10-kor és este 6 órakor kezdődnek a szentmisék
  2. A héten megkezdjük mindkét iskolában a hitoktatást.
  3. Jövő vasárnap a 10 órakor kezdődő szentmisén lesz a Veni Sancte, kérjük a Szentlélek kegyelmeit a tanévet kezdő diákoknak és tanáraiknak.
  4. Pénteken, szeptember 8-án Szűz Mária születésének ünnepe lesz.
  5. Pénteken folytatjuk plébániánk életével kapcsolatos megbeszélésünket, az NCD kérdőívek válaszai alapján. A találkozóra a plébánia nagytermében kerül sor 20 órai kezdettel. Szeretettel hívunk minden érdeklődőt.
  6. Ma, mivel a hónap első vasárnapja van, délután ¾ 5-kor szentségimádást és rózsafüzér imatitok cserét tartunk a templomban

vegye keresztjét

Olvasmány Jeremiás próféta könyvéből

(Jer 20, 7-9)

Rászedtél, Uram! S én hagytam, hogy rászedj. Erősebb voltál nálam és legyőztél. Nevetségessé váltam napról napra: Aki csak lát, mind kicsúfol. Ahányszor csak beszélek, azt kell kiáltanom, azt kell hirdetnem: „Erőszak! Romlás!” Az Úr szava így mindennap gyalázatomra vált és csúfságomra. Már azt gondoltam: Nem törődöm vele, nem beszélek többé a nevében. De ilyenkor mintha tűz gyúlt volna szívemben, és átjárta minden csontomat. S ha megfeszítettem erőmet, hogy ellenálljak, belefáradtam és nem tudtam elviselni.

Szentlecke Szent Pál apostolnak a rómaiakhoz írt leveléből

(Róm 12, 1-2)

Testvérek, Isten irgalmára kérlek benneteket: Adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. Ez legyen szellemi hódolatotok. Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes.

Evangélium Szent Máté könyvéből

(Mt 16, 21-27)

Ettől az idődtől kezdve Jézus jelezni kezdte tanítványainak: Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól, megölik, de harmadnap feltámad. Péter félrevonta, és szemrehányást tett neki ezekkel a szavakkal: „Isten mentsen, Uram! Ilyesmi nem történhet veled.” Megfordult és rászólt:„Távozz tőlem, sátán! Botránkoztatsz, mert nem arra van gondod, amit az Isten akar, hanem arra, amit az emberek akarnak.” Ezután Jézus így szólt tanítványaihoz: „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen. Aki meg akarja menteni életét, elveszíti, aki azonban értem elveszíti, az megtalálja. Mi haszna van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de lelke kárát vallja? Mit is adhatna az ember cserébe a lelkéért? Eljön ugyanis az Emberfia Atyja dicsőségében, angyalai kíséretében, és megfizet mindenkinek a tettei szerint.

Felvenni keresztünket

Szent Máté evangéliuma a ma olvasott részletben idézi először Jézus jövendölését arról, hogy szenvedésre kell fölkészülnie neki is, tanítványaínak is. Ehhez kapcsolódik sajátos szempontokkal a másik két olvasmány is. Ezen a vasárnapon szembe kell néznünk (ki tudja, hányadszor?!) a kérdéssel: mi a szenvedés értelme?

Elveszíteni életünket?

A reklámok folyton azt duruzsolják a fülünkbe, hogy nyerni fogunk: a lottón, a totón, a sorsolásos szelvényekkel. Ahogyan kormányzatok propagandagépezete is mindig azt ígérgeti behízelgően, hogy nyerésre áll az ország ügye, bármennyire az ellenkezőjét tapasztalják is az állampolgárok. Bennünk él a természetes vágy arra, hogy jól menjen a sorunk, hogy boldogok legyünk, s – ki-ki vérmérséklete szerint – bosszúsak, elkeseredettek, de legalábbis rossz kedvűek leszünk, ha akár csak kisebb kellemetlenségek is érnek, megfájdul a fogunk, elromlik az autónk vagy a kávéfőzőnk, lekozmál a leves, elszáll a megírt program a számítógépünkből.

Jézus ismer bennünket, jobban, mint mi önmagunkat. Hogy is ne ismerne, amikor az Ő képmására, vele és általa teremtett minket az Atya, mégpedig arra, hogy boldogok legyünk. Úgy alkotott azonban meg, hogy ne tehessen bennünket egészen és örökre boldoggá se rang, se pénz, se semmilyen evilági érték. Végső boldogságunkat csak a szeretetben találhatjuk meg: Istennek és egymásnak szeretetében. Amikor a jámbor köznyelv mennyországról vagy üdvösségről beszél, akkor erre utal, vagy legalábbis erre kellene gondolnunk.

A kérdést azonban fordítva is föl kell tennünk: Jézus a kereszt hordozására szólít fel, s azt mondja tanítványainak: „Mindaz, aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki énértem elveszti életét, megtalálja azt.” Ne értsük azonban félre a szavait. Jézus nem mondja jónak a fájdalmat, hanem más összefüggésbe állítja azt. Egész tevékenysége azt bizonyítja, hogy küzd a szenvedés ellen, hogy együtt érez a szenvedőkkel. Azt a szerető Atyát hirdeti, aki gondoskodik rólunk szükségleteinkben, aki élettel és örömmel ajándékoz meg, aki letöröl szemünkről minden könnyet.

Szenvedés és szeretet

Péter apostol – szokott hevességével – szembeszáll Jézussal, amikor szenvedéséről beszél. A mi emberi, ösztönös válaszunkat fejezi ki szava. Egészen természetes, hogy az ember visszaborzad a szenvedéstől, igyekszik elkerülni azt. Ebben nincs is semmi rossz, ez így a természetes. Isten oltotta belénk a boldogság vágyát, s segít is annak beteljesülésében mostani, a bűn által megrontott s annyi fájdalommal barázdált állapotunkban is.

Jézus nem szünteti meg egy csapásra a világon lévő minden fájdalmat. Gyógyításai, jótettei inkább jelzések. Kifejezik azt, hogy Jézus mennyire együtt érez a szenvedőkkel, de megmutatják azt is, hogy a boldogsághoz nem csupán egészség, gazdagság, hírnév szükséges. A boldogság igazi forrása a szeretet, s ezt a szeretetet meg lehet tapasztalni a szenvedésben is.

Jézus nem veszi ki a fájdalmat a világból, hanem – saját életének példájával is – hirdeti és bizonyítja, hogy a szeretet erősebb a fájdalomnál, sőt éppen a szenvedésben nőhet igazán nagyra.

A mennyei Atya egyetlen fiát, Jézust sem kíméli meg a fájdalomtól. S Jézus „a szenvedésből tanulja meg az engedelmességet”, a szenvedés órájában, az Istentől elhagyatottság érzésétől lesújtva izzik igazán magasra az Atya iránti föltétlen szeretete és hűsége. A szenvedés fájdalmas és legyőzendő rossz marad ezután is. De alkalmassá válik arra, hogy szeretetünk bizonyságává és növelő erejévé váljék.

Istennek tetsző áldozat

A próféták többször beszéltek arról, hogy Istennek nem tetszik az elmormolt imádság, a lélektelenül bemutatott istentisztelet. Ő a szívünket, a szeretetünket, odaadásunkat kéri. Nem az alattvalóit kizsákmányoló zsarnokként, hanem a szeretett másikkal minél teljesebb egyesülésre törekvő „szerelmesként”. Isten egészen nekünk adta magát Krisztusban. Odaadásának bennünk, a mi odaadásunkban kell teljessé válnia. Ezt kéri tőlünk isten: „Adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul.” Konkrétan úgy kell ennek megnyilvánulnia, hogy „átalakulunk gondolkodásunk szellemében”, hogy „Krisztust öltjük magunkra”, hogy igyekszünk minél jobban átvenni az ő gondolkodásmódját, s az ő szemével látni a többi embert, s hozzá hasonlóan gyermeki szeretettel adni oda magunkat mennyei Atyánknak.

Ez a növekvő szeretet a legnagyobb boldogság forrása már itt a földön, s ennek beteljesedésében áll az örök boldogság a mennyben. Földi életünk során azonban ez a szeretet nem zárja ki a testi, sőt a lelki fájdalmakat sem, a külső, sőt a belső megpróbáltatásokat sem. Jeremiás próféta sorsa példázza: elcsügged az őt ért támadások alatt. Elkeseredésében egészen odáig jut el, hogy feladná vállalt prófétai hivatását. „Ilyenkor mintha perzselő tűz gyúlt volna szívemben”, írja. Isten szeretetének tüzét nem olthatja ki semmiféle földi fájdalom, sőt a mi hozzájárulásunkkal – sokszor éppen a földi szenvedésben csaphat a legmagasabbra felizzó lángja.

A hét napjainak üzenetei:

Szeptember 4.

Hétfő

1 Tessz 4,13-18

Lk 4,16-30

 

Köznap

Szeptember 5.

Kedd

1 Tessz 5,1-6.9-11

Lk 4,31-37

 

Kalkuttai Szent Teréz szűz

Szeptember 6.

Szerda

1 Kol 1,1-8

Lk 4,38-44

 

Köznap

Szeptember 7.

Csütörtök

Bölcs 3,1-9

Mt 10,28-33

 

Szent Márk, István és Menyhért, kassai vértanúk

Szeptember 8.

Péntek

Mik 5,1-4a

Mt 1,1-16.18-23

 

Szűz Mária születése (Kisboldogasszony)

Szeptember 9.

Szombat

1 Kor 1,21-23

Lk 6,1-5

 

Szűz Mária szombatja

A Törökbálinti Harangszót szerkeszti: Turai István.

Plébániánk internet honlapjának címe: www.tbkat.hu

Plébániánk ügyeleti ideje: hétfőtől péntekig délután 16-18 óráig.

 

Szentmisék rendje templomunkban:

cím: Pelsőczy Ferenc u. (Művelődési Házzal szemben)

Hétköznap: 6:00 rorate (dec 4-23-ig)

dec. 24-én vasárnap CSAK 7:30 és 10 órakor lesz szentmise

dec. 24-én 15 és 23 órakor pásztorjáték, utána éjféli szentmise

dec. 25 -26-án ünnepi miserend: 7:30, 10 és 18 órakor

vasárnap: 7:30, 10:00; 18 órakor

gyóntatás: vasárnap: 7-7:30; 17:30-18

 Minden hónap első vasárnapján 16:45-től 17:45-ig elmélkedős -énekes, és minden pénteken 16 -20 óráig csendes szentségimádást tartunk!

oltáriszentség

A szentmiséről

itt olvashat:katt ide

Elérhetőségek

Plébánia
Címünk:
Munkácsy M. u. 78.
Telefon: 23/336-005
Irodai fogadóórák:
minden hétköznap 16-18 óra között

1%

Kérjük testvéreinket, hogy személyi jövedelemadójuk 1%-ának felajánlásával támogassák egyházunkat.

A Katolikus Egyház technikai száma: 0011.

A Szeretet Földje Közhasznú Alapítványadószám: 18684319-1-13

PELSŐCZY FERENC ALAPÍTVÁNY
Adószám: 18724525-1-13
Budapest Bank 10101391-
63318300-01003008

Pelsőczy Ferenc

Dr. PELSŐCZY FERENC
c. prépost, plébános
(1916-1995)

Facebook

Joomla Templates and Joomla Extensions by JoomlaVision.Com